Őszintén megmondom én meg is feledkeztem a blogról, vizsgaidőszak van, meg most sokat barátnőzöm, lusta is vagyok, és ha még fel is akarnék vágni azt mondanám, hogy hát igen játékot is fejlesztek, de csak egy kis garázscsapatnál, grafikai dolgokkal segítek be, majd ha történik ott valami említésre méltó, érdemleges, akkor megejtek arról is egy posztot, mert még mindíg csak várom hogy végre akármelyik pályámat berakják a játékba, hagyjuk, erről majd legközelebb.
Mostanában megint elkezdtem zeneügyileg barlangászkodni. Kutakodni olyan előadók után akik nincsenek a szemem elött, mert egyrészt marhajó hogy vannak bulizenék, mindenki széttpmbolhatja meg szétcseszheti az agyát rajta ha akarja, de én ezzel úgy vagyok hogy nyomjátok be a centrifugát bazzeg, az is ütemre megy.
Nade, nem is ebbe akarok most belemenni hogy a mainstream zeneipar menyire okosan és ügyesen gyártja az anymosott zombikat aki váltig állítják hogy a a beléjük tukmált hígfospalacsinta, nutellás, és ők kérték. Sokkal inkább megyek most a föld alá.
Na azért még nem kell temetni, csak underground alternatív vizekre evezünk, és igazából nem is az itthoni felhozatallal hozakodnék elő, mert bár tt is van egy két gyönygyszem, rengeteg vitaalapnak lehet forrása, és egyrészt erre most megint nincs hangulatom, másrészt meg nem is foglalkoztam annyira mostanság vele.
Tudni kell hogy én rettenetesen szeretem a '80-as kilenvcenes évek Hip-Hop számait, főleg azokat amik sokkal inkább szólnak a hétköznapok embereinek életéről, mindennapjairól, gondolatairól, értékrendszereikről, megfigyeléseikről, gondolatvilágukról, ezt leginkább a 80-as években kialakult Native Tongues Pose képviselte, őket saktulyázták be leginkább az Alternatív jelző keretei közé. Szokatlan volt hogy a hangzásvilág mennyire békés, nyugodt, rengeteg Jazz elemet tartalmazott, témályát tekintve nem egy szám esetében sokkal vidámabb életteltelibb, bensőségesebb volt, ellentétben a fegyvermutogató, félmeztelen, aranyfogas, agresszív, repetitív, divatmajom, elkényeztetett kis pöcsfejektől akik manapság maguknak vallják a Hip-Hop Nagykirájainak.
Az idő során természetesen ahogyelőtérbe került ez a sokkal sekélyebb mainstream vonulat, a nagyöregek, meg a "Zzalternatívok" kénytelenek voltak visszavonulni Undergroundra. Mint a gyönygyszem a kagylóban, a tenger mélyén. Le kell menni érte.
Csak pár név a teljesség igénye nélkül akik ha nem is mind Native Tongues Pose tagok, de legalább underground Mc-k és csapatokként működtek és működnek, sajnos azt venni észre hogy bár még tartják magukat jónéhányan, olyan az egész mintha az utolsó példányait látná a kihalófélben lávő mamutoknak.
A Tribe Called Quest, De La Soul, Talib Kweli, Common, K-Os, Jurrasic 5, Guru, Grandmaster Flash,
Vagy csak hasonlítsuk össze hogy a The Black Eyeds Peas kezdeti (még mikor a csaj nem volt még a csapatban) és mostani számai mennyire másak, jöhetnénk itt azzal hogy más, de ugyanolyan jó, csakhogy ez nem igaz, nekem személy szerint fél perc alatt belefájdult a fejem a legújabb számba, unalmas volt, ronda, nevetséges, nem mellékesen semmi tartalma nem volt, centrifugazene, csak ez a centrifuga ne gyors ütemeket ver hanem lassúakat.
A The Procussions egy zseniális kis underground csapat volt mi sem bizonyítja ezt annál jobban hogy nemzetközileg is közkedveltek és elismertek voltak, a francia Hocus Pocus nem egy zseniális közös számot készített velük. Tavaly az internetes letölltések által okoztt károkra hivatkozva feloszlottak, de szerintem ez csak ürügy volt hiszen az egyik tag Mr. J Medeiros még mindíg aktív és egyre újabb albumokat ad ki.
Itt pedig az egyik személyes kedvencem tőlük, a Little People, szöveggel együtt, mert hát azért a Rap az olyan hogy még az angolt anyanyelven beszélő sem tud kihallani belőle mindent mindíg azért. Marhajó. Hallgassátok.
The Procussions - Little People
Envision a prison of age
where the apparent disposition is out of apparent commision to live in a cage
To its a appearance where decisions are made
to not listen, and they got their fist in opposion to fair play
must be in your soliction of rage
you became a victim the same way
the system that gave way
inflictin the same pain
you convicted and can't blame
recondition your brain till you convince you cant change
understand and be wishin
family tradition wont end you in a position where you feel in the rein
lonely without a home, cause now your childs lone
wearin a milestone like its the only tire on
cryin we all alone
hopin that god forgives you
wonderin if you get too
no one should have to live through
the violence that you been through
the fight thats still within you
its time to make things right and free the child that lives within you
Hear me
See me
do you even know im still breathing?
I listen to the sounds of the tv
the only thing that really wants to reach me
Daddy listen
Mommy please
there must be a better way to raise me
i yell untill my ears cant heare me
into a silence that kills me
There billy stands at twenty below
grippin his coat that froze two hours ago
Dramatic, I know
Before late in
7 year old waitin
takes another look at a picture that lost time painted
put it away
i cant look at it
the truth stings a little when u look at it
we creatin a mold of bad habits
when the teacher got eleven year olds that blast at em
and the world tunes in just then
listenin to every word that he shoulda heard at age ten
that he wonders where it all began
he could call you a father
but couldn't really ever call you a friend
you work hard to provide a home for good livin
and you figured thats all you really had to give 'em now
if you dont know much know this
all work, no play
for cry, no miss
Hear me
See me
do you even know im still breathing?
I listen to the sounds of the tv
the only thing that really wants to reach me
Daddy listen
Mommy please
there must be a better way to raise me
i yell untill my ears cant heare me
into a silence that kills
it was once said that the grass with wither and the flowers will fall down
and every man must pass when his number gets called
but when a child takes his life that type of logic dont work out
a flower never told to pluck its own petals out
and throughout all the tears
it gets so clear
that the son i held dear
i lost somewhere
between my work passion and a childs size casket
its hard to grasp when these dreams keep flashin
his cold foot hanging from a stainless steel table
and a white sheet stained with a mothers pain and grief
and every day i wipe the faces filling the pain
so another scape goat thats just filling the blame
what kind of man am i?
what kind of mother were you?
what kind of life did we subject a child too?
wishin i woulda listened
couldve probably seen whose prayin for salvation that a soul could sure use
Hear me
See me
do you even know im still breathing?
I listen to the sounds of the tv
the only thing that really wants to reach me
Daddy listen
Mommy please
there must be a better way to raise me
i yell untill my ears cant heare me
into a silence that kills
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.