Megszereztem végre a Guitar Hero 2-t! Hősiesen küzdöttem érte Ebay-en hosszú hónapokig, és végre sikerült ésszerű áron beszereznem Angliából. 2800 Ft volt postaköltséggel. Meglepően olcsó, ha figyelembe vesszük, hogy az Ebay-en szinte drágábban kelnek el a játékok magukban, mint mondjuk a girát kontrollerek. Nagyon nagy a kereslet a korábbi részekre. Mondanom sem kell itthon nem kaható sehol, de ha lenne is, gyanítom, hogy nem árulnák 15.000 alatt. (Yeah this country suxx ass...)
Nekem eddig a 3. epizód volt meg, amit már oda-vissza végigjátszottam... Oké, ez nem igaz. Hard fokozaton az utolsó előtti szettből a Strickenen és a Knights of Cydonián kívül nem tudom eljátszani a többi dalt. Nagyon nehezek, igazából esélyt sem látok rá, hogy mondjuk a Before I forget a Slipknottól bármikor is sikerüljön... Ez alaposan visszaveti az önbizalmamat az élet egyéb területein is... Néha meg üvöltve ébredek az éjszaka kellős közepén miatta... Szóval rendesen frusztrál.
Ezért voltam igazán kíváncsi, hogy mindezzel a gyakrolattal hogyan teljesítenék egy korábbi epizódban. Tegnap első nekifutásra, hard fokozaton gond nélkül eljutottam a 4. szettig. Egyszer sem fütyült ki a közönség. Ráadásul a 2. részben kicsit másképp néznek ki a lepengetendő hangok, szerintem sokkal "kényelmetlenebbek". Nem tudom megfogalmazni rendesen, de kicsit más érzés pengetni őket, a 3. részben valahogy profibban néznek ki, nem bántják annyira a szememet, könnyebben időzítek, a hammer-on hangok is sokkal egyértelműbben elkülönülnek. Mondjuk mindez csak az elején zavart, aztán belejöttem.
A dalok állati jók! Bevallom címről a legtöbbet nem ismertem fel, de aztán később beugrott, hogy hallottam már őket. Van egy jópár azonban, amivel még sosem találkoztam korábban, és nagyon kellemes meglepetést jelentettek. Ilyen pl a Tattooed love boys, amit még játszani is állati jó érzés. Ezt is kiemelném. A 3. epizódban sok frusztráló dal van, főleg a lista elején, amit egyáltalán nem jó érzés játszani. Ilyen pl a Missisipy Queen, vagy mondjuk a The Metal, de a Barracudát is útálom. Nem a dalt magát, hanem a mintázatát a játékban. A 2. részben valahogy sokkal kellemesebbek a mintázatok, talán nem olyan nehezek, és csak a sikerélmény mondatja ezt velem. Sok dalt alapból 4 csillagra sikerült teljesítenem, ami tényleg jó érzés.
Ráadásul kiemelném, hogy a 2. részben olyan epikus dalok szerepelnek, mint mondjuk a Carry on my wayward son, ami ismerős lehet a South Park Guitar hero epizódjából, vagy mondjuk a Freebird, ami szintén egy felejthetetlen jelenetben szerepelt a Californicationben. Ezeket a dalokat külön nagy élmény játszani (bár a Freebirdöt még nem sikerült felnyitnom).
Most néhány hétig megint el leszek játék terén... Kell is ez, mert a legutóbbi game, amibe beruháztam nagy csalódás volt (Devil May Cry 1).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tungsram777 · http://kepregeny.info 2009.08.12. 13:47:37
RobDN 2009.08.17. 11:51:33
Az időzítés nehezítését nem vettem igazán észre. A Metallicáról meg nemsokára írok egy bejegyzést, stay tuned!