Something Awesome

Guitar Hero Metallica PS2-n. Oh boy… hol is kezdjem?

Először is, állatira örültem amikor találtam egy példányt a játéból elfogadható áron az egyik nagy műszakicikk áruházban. Amikor azonban otthon betettem a lemezt, gyorsan világossá vált, hogy mégsem jártam olyan túl jól ezzel a biznisszel.

 

A játék legnagyobb gondja az, hogy egy lastgen konzolra készült. Mit jelent ez? Azt hogy egy vacak, lebutított nextgen verziót kapunk a pénzünkért. A lemez maga tele van extrákkal, még a legújabb, Death magnetic című albumból is kapunk egy kis ízelítőt néhány játszható dal formájában. Használhatunk dob szettet és basszgitárt is. Ennek azonban ára van. A grafika erősen le van butítva. Egy ilyen játéknál nem várunk sokat, néhány vicces karaktert a fretboard hátterébe, néhány karikatúrát az átvezető videókhoz, ennyi.

Nos, ebben a játékban nekem már az alapmenü sem tetszik, szóval kezdjük ezzel. A dizájn direkt minimalista, úgy néz ki, mintha egy fehér lapra lenne minden felfirkálva egy fekete filcottlal. Fantáziátlan, monoton, unalmas. Márpedig látni fogod elégszer, ugyanis a töltési idők hihetetlen hosszúak. Jobban jársz ha az autómata mentést alapból kikapcsolod.

 

Az előző részek jelentősen rövidebb loading screen-je alatt mindig valami poénos kis tanácsot kaptunk, mint pl „A gatyád letolása növelheti a star powered!”, ilyesmi… Itt olyan felejthetetlen egysorosokkal szórakoztat minket a játék, hogy: „Fogd le a megfelelő színű billentyűt és pengesd meg a gitárt!” Duh!

 

Zenélés alatt a fretboard hátterében általában fekete-fehér gázosan animált klipp szerűségek mennek. A Metallica tagjait reálisan próbálják ábrázolni, nincsenek karikatúrizálva, és gyanítom hogy ennek a gyászos minőségét igyekeztek lelpezni a fekete-fehér filterekkel. Ráadásul a nem Metallica dalok alatt a régi megszokott GH karakterek közül válaszhatunk, DE NINCSENEK KARIKATÚRIZÁLVA! Őszintén szólva ezek a karakterek borzalmasan néznek ki,   ha valósághűnek próbálnak látszani. Emiatt gyorsan le is szoktam kedvenc figurám, Eddie Knox használatáról és áttértem Lemmy-re, miután kiváltottam őt.

 

A karrier mód egy káosz. Dalokat kapsz, közepes fokozaton elég csak 3-at teljesíteni az 5-6 számos egyes állomások alatt, máris kapod a következő adag dalt. A Metallica csokrokat általában más bandák dalai követik. A történet a szokásos karikatúrás rajzokkal van bemutatva, ami megint csak nem passzol az egész realsztikus(nak látszani akaró) grafikához. Ráadásul nagyon könnyű véletlenül átskippelni az átvezetőket egy gombnyomsásal.

 

Rá kellett jönnöm arra is, hogy Metallicát játszani semmiség, ha jól bírod a repetitív feladatokat. A dalok nagyon hosszúak és szinte végig ugyan azokat a riffeket ismételgeted, a végén pedig a nehezebbekben van néhány szóló. Erre mondjuk lehet, hogy a játék megvétele nélkül is rájöhettem volna, de nem vagyok zenész, én csak játszani szeretek. Persze van pár dal, amit így is nagyon élvezek játszani, de be kell vallanom majdnem a felét unalmasnak tartom.

 

És akkor a játékmenet. Útálom, hogy felcserélték a star power és a pontszámmutatók helyét. Nem tudom mi szükség volt erre, ráadásul a pontszámod olyan vacak és kicsi betűtípussal van kiírva, hogy játék közben lehetetlen kivenni mennyinél is tartok. A star power hangjegyek összeszedésekor a villámcsapás annyira szoftos és halk, hogy néha észre sem vettem, hogy már fel van töltve a star powerem és aktiválhatnám. Apropó, nekem GH3 girátom van, amivel az esetek felében legalább egyszerűen nem aktiválódik a star power, amikor függőlegesbe kapom a gitárt. Úgy kell tartanom másodpercekig mire észbe kap és bekapcsol… azt meg tudjátok hogy ilyenkor mennyivel nagyobb az esélye annak, hogy hibázni fogsz… Gondolom a játékhoz adott gitárra van optimalizálva, de mégis roppantul idegesítő jelenség, főleg hogy a GH2 és a GH3 között nem tapasztaltam ilyen összeférhetetlenséget.

 

Zavaró az is, hogy a helytelenül lepengetett hangok alig hallatszanak. Eleve az egész játék túl halk, sokkal magasabbra kell csavarnom a hangerőt ennél az epizódnál, mint az előzőeknél, hogy rendesen szóljon. Az elhibázott hangok azonban ilyenkor is halkak maradnak, csak onnan veszed észre, hogy rosszul pengettél, hogy olyan, mintha kimaradna valami.

 

Összességében abszolút nem vagyok megelégedve a játékkal, felüdülés betenni utána valamelyik korábbi GH epizódot, már csak a grafika színessége miatt is. Végig olyan érzésem van, mintha valami fapados verziót kaptam volna, ami egy jobb játék az én elmaradottabb konzolomra butítva. Ez azért különösen idegesítő, mert ez nem egy fps, ahol az újabb játékok igénylik a legújabb hardware-t is, itt már lement néhány élvezhető epizód a PS2-n, és nem hiszem el, hogy a Metallica kiadásnak nagyobb gépigénye lenne.