Oké, szóval 80-as évek vége, 90-es évek eleje. A Disney családi mesedélután keretén belül már reklámozzák a Transformers játékokat. Nem mintha korábban nem lett volna már néhány szerencsés, aki rendelkezett ilyesmivel, de ekkorra mindenki megismerte a sorozat főcímdalát is. Jellemzően a reklámból, legalábbis nekem nem volt azelőtt szerencsém a Transformers rajzfimsorozathoz.
A suliban mindenki azt fújta: Transformers, robots in disguise, bár ez inkább valahogy úgy hanzott, hogy robots in the skyes, de ebbe most ne menjünk bele. A főcím állati volt, már a játékreklámokból is megállapítottuk, azonban ekkor valahonnan előkerült a Transformers - The Movie videókazetta. Forgószélként járta be az osztályt, mindenki igyekezett minél többször megnézni az alatt a rövid idő alatt, míg nála volt. Kb ekkor indult be a hazai semices Transformers sorozat is. Épphogy megismertem a karaktereket, tudtam kb az első generációsok neveit, leülök a tv elé, majd elborzadva végignézem, ahogy az első 10 percben kinyiffan vagy 5 kedvenc autóbotom. WTF? Erre már jönnek is a következő generációsok, leesik az állam Rodi (Peca) láttán, ekkor már az sem zavar igazán, hogy az Álcákat Varangyoknak hívták, és ekkor...
Meghal Optimusz.
5 perces néma csend.
Nem hittem a szememnek. Hogy a fenébe történhetett ez? Hatlamas döbbenet, holott én még csak akkor ismerkedtem a karakterekkel. Nem volt mögöttem a végignézett tv sorozat. Most képzeljétek el mit érezhettek az amcsi gyerekek a moziban? A filmben a lézer találatok halált osztanak, holott a sorozatban ilyen sérülésekből mindig könnyedén felépültek. Itt egy találat és kampec. Erre meghal Optimusz is az első fél órában. Valahol olvastam, hogy egy csomó gyereket komolyan megviselt a film, országszerte sok szülőnek ki kellett vinnie a hisztérikusan zokogó porontyát a moziból. Ehhez pedig hozzájön Vince Dicola zseniális soundtrack-je. Már csak az aláfestő zenék is fantasztikusak. Az Optimus halála, vagy az Autobot city átalakítása is ütnek, de az igazi adrenalin rush nálam a Dare és a Touch alatt érkezett. Napokig a fejemben voltak ezek a dalok. Magamban dúdoltam őket a suliból hazafelé jövet, közben pedig pörögtek a szemem előtt a megfelelő jelenetek, a repülő gördeszkával meg a mátrix széthúzásával.
Az egész témának az adta az aktualitását, hogy találtam egy oldalt, ahonnan retró pólók rendelhetők, és akadt köztük egy csomó old school transformeres cucc. Muszáj szereznem egyet ezek közül! :D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tonberry 2009.05.06. 10:34:23
Nagyon jó a blog is! Hogy én miért csak most akadtam rá...
Abba ne hagyjátok! :)
-trexx